Nézz bele a szemébe, egy szomorúszemű Dandie néz vissza rád.
Belekötnek? - láthatod a szunnyadó Bullterrier-bátorságot benne felébredni.
Ha vadászni látod, Otterhound-ként figyeli a zsákmányát.
Elsuhan előtted egy pelyhes - Whippetet idéző - gyorsaság?!
     Gyúrjuk össze, Ő a  BEDLINGTON TERRIER .

Mint több terrierfajta, így a Bedlington családfája is Észak-Angliából ered. A terrierek csoportjának egyik legrégebbi tagja, valószínűleg az angliai Northummberland-i Hanny Erdők vidékéről származik.

 

eredet_bedlington1930
1930.

Feltehető őseinek az egyik legkoraibb megemlítése 1702-ben, épp egy magyar nemes, Molar Z. naplójában fordul elő:. Molar Z. meglátogatta Lord Charlest, és említést tesz egy vadászatról a Rothbury-vidéken: „….Épp hazafelé tartottunk még alkonyat előtt. Elmentünk egy cigánytábor mellett. Kisebb agárszerű kutyáik voltak, de a szőrük mint a bárányé. Lord Charles elmondása szerint kiváló nyúlvadászok voltak, és többen pont erre tartották őket. „ A leírás szerint az angliai Rothbury erdőben lakó cigányok, valamint orvvadászok használták őket nemesek földjein. Gyorsasága, kitartása, és azon képessége, hogy gyorsan végzett áldozatával, jó szolgálatot tettek. A nemesség annyira meg volt elégedve a fajta tudásával és ügyességével, hogy maguk is bérbe vették a legjobb egyedeket, így épp az orrvadászok kutyáival vadásztak nyúlra, vidrára, rókára, borzra. Bár bizonyosság nincs róla, mely fajták vehettek részt kialakulásában, néhányan állítják, hogy a Dandie Dinmont Terrier és az Otterhound is szerepel ez ősök között, sőt említik néhol a Bullterriert is. A ívelt hát minden bizonnyal a Whippetnek köszönhető, melyet a gyorsaság és rugalmasság fejlesztése érdekében keverhettek bele. Egy biztos, a terriereknek és az agárnak igen jól sikerült keveréke. A fajtát eleinte Rothbury terriernek nevezték. 1825-ben a Bedlington városban élt Joseph Aynsley keresztezte 2 saját tulajdonú Rothbury terrierjét, és a születendő kölyköket innentől nevezték már hivatalosan Bedlington terriernek. Ebből az alomból származik „Piper”, akire szinte minden mai bedlington származása visszavezethető. Az iparosodás idején a fajta érdemeire más területen is felfigyeltek. Az angliai Bedlington bányavárosban hamarosan a szénbányászok kedvence is lett, mint megbízható kísérő, jelző- és őrzőkutya. A bányajáratokban kis termetével könnyedén mozgott, nemcsak a patkányokat kapta el, de a szórakoztatást is szolgálta, amikor futtatásokon indították, ahol a jobb kutyák még a Whippeteket is legyőzték, egyes példányai pedig kutyaviadalokon is szerepeltek. A kiállítási ringekben csak a késői XIX. században jelentek meg. A XX. Század elején kezdték el, mint társasági kutyát tenyészteni, mely egy újfajta nyírásmódnak köszönhetően a bárányra kezdett el hasonlítani, de a megtévesztő külső alatt egy terrier lapul, és tagadhatatlanul az agár is.